hogy amikor eljön az idő, egy új élet születésére

hogy szerettei Ön mellett legyenek

hogy minden az Ön egyedi igényeinek megfelelő legyen

VIP ellátás a szülészeten

Mb. Osztályvezető főorvos: Dr. Pap Zoltán
Főnővér: Gyurkóné Tábi Gyöngyi

Szakorvosaink: Dr. Horváth Gábor, Dr. Hrabár Jenő, Dr. Hajdú Antal Zoltán, Dr. Szelva István, Dr. Róka Zoltán, Dr. Szilágyi Vivien

Egységünk arra törekszik, hogy rutinszerűen ellenőrzött, állandó követelményként megfogalmazott szoptatási irányelvek érvényesüljenek az intézményen belül.

A szoptatási irányelvek hatékonyságának növeléséhez ezeknek az irányelveknek gyakorlati intézkedéseket kell tartalmaznia. Minden munkatársunknak be kell azokat tartani, hatásait folyamatosan ellenőrizni kell, hogy a jövőbeni irányelvek kidolgozásához megfelelő visszajelzések álljanak rendelkezésre. Elengedhetetlen a vezetőség támogatása, a munkatársak oktatása, az oktató anyagok kidolgozása, a nem hatékony irányelvek megváltoztatása, az irányelvek és a gyakorlat felülvizsgálata. A továbbképzéseknek a személyzet számára kötelező,- erős,- specifikus szoptatási irányelvekkel kell párosulniuk. Az ellenőrzések fontosak. Azoktól az egészségügyi dolgozóktól, akiket nem képeztek ki szoptatással kapcsolatos problémák megoldására, nem várható a hatékony segítség.

Minden várandós kismamát tájékoztatunk a szoptatás előnyeiről és módjáról.
A nők egy része már a teherbeesés előtt eldönti, milyen módon fogja táplálni a kisbabáját. Az ismeretek átadása a szoptatás előnyeiről befolyásolhatják azokat, akik még nem döntöttek, vagy akiknek döntése nem végleges, hogy a szoptatás mellett döntsenek, és hogy ezt a szándékukat valóra is tudják váltani. A szülés előtti felkészítés növeli a szoptatási arányt, megerősíti az anyák önbizalmát, és fejleszti a szoptatással kapcsolatos gyakorlati készségüket. A csoportos foglalkozások különösen hatékonyak.
A korai bőrkontaktus és a szülés utáni első órán belüli szopás lehetősége egyaránt fontos.

A bőrkontaktus önmagában nem szükségszerűen vezet azonnali szopáshoz, de szoros kapcsolatban van vele.  A bőrkontaktusra vonatkozó minimális javaslat, hogy legkésőbb a szülést követő fél órán belül kerüljön rá sor, és legalább 30 percen át tartson. Ha az újszülött bőrkontaktusban van az édesanyjával  lehetősége van a szopásra, amint készséget mutat erre. Nincs ok arra, hogy erőszakkal mellre tegyük őt, ez kedvezőtlen hatással lehet a későbbi szopási viselkedésre. A korai szoptatás fokozza a méh aktivitását, és csökkenti a szülés utáni vérzést. A bőrkontaktusban lévő újszülötteknek magasabb a hónaljban mért, és a bőrhőmérsékletük, magasabb a vércukorszintjük, sav-bázis háztartásuk gyorsabban normalizálódik, és kevesebbet sírnak.

Császármetszés után a szoptatás megkezdése késhet. Az anya vagy az újszülött állapota némely esetben elkerülhetetlenné teszi a késlekedést, de ennek nem kell rutinszerűen így lennie. Arra kell törekednünk, hogy a helyi érzéstelenítés esetén a szoptatás a műtét után azonnal megkezdhető legyen, altatás esetén pedig néhány órán belül, amikor az édesanya visszanyeri az eszméletét és reagálni tud újszülöttjére. Az anyát és csecsemőjét ne válasszuk el egymástól, hacsak nincs elkerülhetetlen orvosi beavatkozásra szükség!

A vajúdás és szülés alatt adott fájdalomcsillapítók, gátolhatják a szopási viselkedés korai kialakulását, késleltetik az első szopást, és hosszútávon is akadályozzák a sikeres szoptatást. Ezek használatát minimalizálni kell. Ha az édesanya a szülést megelőzően 5 órán belül petidint kapott, újszülöttje nagy valószínűséggel álmos, lelassult állapotban lesz, ezért a bőrkontaktust minden bizonnyal hosszabb időn át kell folytatni, mielőtt az első szopásra sor kerül.

Nővéreink, és az újszülöttes nővérek mutassák meg az anyáknak, hogyan kell szoptatni és a tejelválasztást fenntartani, még akkor is, ha valamilyen okból el vannak különítve újszülöttjüktől. A szoptatás nem kizárólag ösztönös viselkedés, a technikáját meg kell tanulni. Személyzetre hárul az a feladat, hogy az édesanyáknak segítséget nyújtson a sikeres szoptatáshoz.  A szoptatással kapcsolatos útmutatás: a gyakorlati segítségnyújtás, a technikáról és a csecsemő táplálkozási szokásairól szóló oktatás és a lelki támasz keveréke. A szülés után közvetlenül nyújtott segítségnek hosszan tartó jótékony hatása van, és ezért a szülészeti ellátás rutinszerűen alkalmazott elemévé kell válnia. A segítségadás célja, annak biztosítása, hogy az édesanya képes legyen megfelelő testhelyzetben mellre tenni a csecsemőjét, valamint hogy értelmezni tudja újszülöttje viselkedését, és megfelelően válaszolni tudjon arra.

Amennyiben az anyának nehézségei támadnak, szakértő segítségre van szüksége azok leküzdéséhez. Mindezek felett szüksége van valakire, aki támogatást nyújt és önbizalmat ad.

Minden anyának meg kell tanulnia lefejni a tejét, hogy ha szükségessé válik, a lefejt tejet a csecsemőnek oda lehessen adni pohárból, illetve az anya tejtermelését fenn lehessen tartani. A kézi fejés a legpraktikusabb, mellszívó használata nem szükségszerű.
Irányelv, hogy egységünkben csak orvosi indikáció esetén kapjon a csecsemő anyatejen kívül más ételt vagy italt. Ezt a csecsemő lapján dokumentálni kell.

Kiegészítést pohárból vagy kanállal kaphat az újszülött. A kiegészítések adása fokozza a fertőzés kockázatát, rontja a szopási technikát, csökkenti a szoptatások gyakoriságát, így csökkenti az emlőt érő ingereket valamint a kiürített tej mennyiségét.

Egységünkben az édesanyák hazabocsátáskor ajándékcsomagot kapnak, amely ingyenes tápszermintákat nem tartalmazhat.
Általános gyakorlat az anya és az újszülött együttes elhelyezése a nap 24 órájában rooming-in szobákban. Az így elhelyezett anyukák hamarabb kerültek kontaktusba a csecsemőjükkel, több időt töltöttek velük, és gyakrabban szoptatták őket, Az érett tej termelődése hamarabb megindult és újszülöttjüknél ritkábban fordult elő sárgaság. A szoptatásra való hatás részben annak köszönhető, hogy megkönnyíti az igényszerinti szoptatást, mivel lehetővé teszi, hogy az édesanya azonnal reagáljon, ha az újszülött készséget mutat a szopás iránt, ez segít a tejtermelés megalapozásában. Az anya-gyermek kapcsolatra való hatás független a csecsemőtáplálás módjától. Az együttes elhelyezés rendkívül fontos minden csecsemő és anya számára függetlenül a csecsemőtáplálás módjától. Ezért a csecsemőinket (amennyiben a férőhelyek száma lehetővé teszi) – függetlenül attól, hogy szopnak-e vagy sem – együtt kell elhelyezni az édesanyjukkal a nap 24 órájában, hacsak nincs olyan orvosi indok, ami elkerülhetetlenné teszi a csecsemő újszülött osztályon való ápolását.

Rooming-in rendszerünkben arra kérjük az anyákat, hogy az újszülött igényeinek megfelelően szoptassanak. Az időhöz kötött szoptatás-szoptatási problémákhoz, és elégtelen tejtermeléshez vezet, amely arra ösztönözheti az anyát, hogy elkezdje a mesterséges táplálást. Az etetések időtartamának korlátozása azzal járhat, hogy a csecsemő nem jut hozzá az energiában gazdag hátsótejhez . A korlátozásmentes, a csecsemő által irányított, a kisbaba igényeihez alkalmazkodó – szoptatás estén a szopások gyakorisága és a szopások időtartama széles határok között változik. Sok csecsemő naponta 2-3 óránként vagy ennél gyakrabban szopik, egy-két hosszabb szünetet hagyva két evés között.  Napi 10-15 szoptatás egyáltalán nem szokatlan.

Az igény szerint szoptatott újszülöttek közül többen nyerik vissza a születési súlyukat a kilencedik napra, egy hónapos korban többen szoptak kizárólagosan azok közül, akik kezdettől igény szerint szoptattak, mint azok közül, akik a szopások gyakoriságát ugyan nem, de a szopások hosszát korlátozták. Az igény szerint szoptatók között a szoptatások számának és hosszának növekedésével nem fokozódott a mellbimbó fájdalmassága. A mellbimbó kisebesedését a nem megfelelő mellre helyezés okozza, és nincs összefüggésben a szopás hosszával.
Irányelve, hogy a szoptatott csecsemőnek egységünkben ne adjanak cumit. Mind a nyugtató cumi, mind az etető cumi ártalmas lehet azáltal, hogy fertőzést okozhat, csökkenti a mellen töltött szopási időt, megváltoztathatja az orális dinamikát.

A szopni nem tudó csecsemők táplálására a pohár nyújt alternatívát. Ez különösen javasolt olyan csecsemők esetében, akiket a későbbiekben szoptatni kíván az édesanyjuk, illetve olyan helyzetekben, amikor a cumik és cumisüvegek tisztítása nehézségekbe ütközik.
A pohárból helyes technikával történő etetéssel könnyebb a koraszülöttek szoptatásra való áttérése, mint az üvegből történő etetéssel.
A cumi a csecsemő szoptatás nélküli megnyugtatására használatos, így azok a kisbabák, akik cumit használnak, kevesebbszer kerülnek mellre, ami nem lehet célunk. Nyugtató cumikra semmilyen körülmények között nincs szükség.

Támogatjuk a szoptatást segítő anyacsoportok létrehozását és az egészségügyi intézményekből távozó anyák segítésére.  A szoptatási arányban hirtelen zuhanás következik be a szülést követő hetekben, hónapokban. A pótlás bevezetésének vagy a szoptatás abbahagyásának indokaként az esetek döntő többségében az anyák valamilyen „szoptatási nehézséget” – legtöbbször az elégtelennek érzett tejmennyiséget – neveznek meg. Élettanilag a legtöbb anya képes annyi tejet termelni, amennyire csecsemőjének szüksége van. Valószínű, hogy a megfelelő, folyamatos támogatás hiánya húzódik meg a háttérben. A folyamatos támogatást a hagyományos társadalmakban az anya családja és a közösség nyújtja.  A városiasodással fontossá vált az egészségügyi dolgozók, a barátok, az apa és a nagymama, a védőnő szerepe. Azok, akik elmentek a szoptatási központba és találkozhattak a tanácsadókkal, azok csecsemői amellett, hogy tovább szoptak kizárólag, kevesebbszer voltak betegek, és jobban gyarapodtak.